The Walking Dead. Az egyik legmegdöbbentőbb, legszórakoztatóbb sorozat, amivel valaha találkoztam. Jó, nem láttam túl sok sorozatot, de ez akkor is megfogott. A légköre, a körítése, az, hogy mennyire be van hypeolva az egész és hogy már szinte kultúrája alakult ki a TWD-nek, az egy igen elismerendő dolog.

Egy ismerősöm ajánlására kezdtem el nézni eme sorozatot, na meg persze azért, mert mindenhol erről olvastam, ezt láttam a TV-ben, a YouTube-on, a Facebookon állandóan Rickékről posztoltak, szóval gondoltam adok egy esélyt a zombiknak, a zombi apokalipszisnek. Mert igen, akkor még azt hittem hogy ez a sorozat nem fog másról szólni, csak a hülye hangokat kiadó, furcsán járkáló, leszakadt arcú zombikról.

Megnéztem egy, megnéztem két részt, és rájöttem, hogy totálisan tévedtem. Nagy hezitálással fogam bele a sorozatba, mert nem szeretem  a sci-fi műfaját, az olyan dolgokat, amiket nem tudok átélni. Ezt pedig elég nehezen lehetne, ugyanis nem gondolnám hogy az elkövetkezendő 70 évben kitörne egy zombi- apokalipszis.

Aztán magával ragadott. Képtelen voltam abba hagyni, képtelen voltam megálljt parancsolni magamnak egy- egy rész megnézése után, mindig többet és többet akartam, annyira beszippantott ez az egész dolog. Szó szerint Walking Dead függő lettem: órán sunyiban ezt néztem, hazamentem és bevágódtam a laptop elé, hogy láthassam végre, miként boldogulnak Rickék a járkálókkal szemben.

Aztán ez az egész dolog, az, hogy a járkálók, élőholtak ellen küzdenek, átalakult valami egészen mássá. Rájöttem, hogy ebben a sorozatban nem a zombiké a főszerep. Minden szereplőnek megvan a maga sorsa, élete és múltja, és minden karaktert nyomon követhetünk, hogyan fejlődik a jelleme, mivé lesz ebben a világban, és ez nagyon tetszett. Igazi emberközpontú sorozat alakult ki, melyben a járkálók, és az elemek mellett már az embereknek a saját fajtájukkal is meg kell küzdeniük, ami igen elgondolkodtató. 

Mi, átlagos nézők azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen kiszolgáltatott és nehéz helyzetben a legfontosabb dolog az összetartás és egymás segítése, amit végül is Rick csapata prezentál is számunkra, ám nem teljesen úgy, ahogy mi gondoltuk volna. Egy idő után, ahogy egyre durvulnak a dolgok és egyre nehezebb a megélhetés, az ember ember ellensége lesz, ami igazán elgondolkodtató és groteszk dolog, mely talán a mai problémákat is tökéletesen bemutatja. Nem elég a zombikkal harcolni, ott vannak az emberek, akikkel valaha együtt éltünk, most ellenük kell harcolni, mert az emberi faj önző és képtelen osztozkodni a javakon és összefogni az igazán fontos dolgok ellen.

Mert végtére is ez lehetne egy megoldás, de mégse, mert az embereket nem lehet megváltoztatni, az emberek nem változnak meg még az ínséges időkben sem. A kezdetektől irtottuk és pusztítottuk a saját fajtánkat, nem csupán a túlélés céljából, hanem a terület, az élelem, a saját önző érdekeink miatt, és ezt tökéletesen mutatja be sorozatában Frank Darabont. Erre mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna.