Mit tehetne egy hozzám hasonló, átlagos, 18 éves középiskolás lány, aki érettségi, emellett felvételi előtt áll? Készül szorgalmasan a májusi megmérettetésre, hogy minél jobb jegyei legyenek, ezáltal felvételt nyerjen az általa választott egyetemre, szakra? Dehogy. Belekezd egy számára új sorozatba. Hogyne, miért is ne?
Hetente egy The Walking Dead rész nem túl kecsegtető egy, hogy is definiáljam, éppenséggel nem sorozat függőnek, de egy erősen sorozat kedvelő embernek. Azt hiszem, nem feltétlenül elég. Ezzel nem Frank Darabont érdemeit szeretném lekicsinyíteni, mert igen jelentős amit elért és amit létrehoz, de a hetente negyven percnyi sorozat meglehetősen kevésnek bizonyult számomra. A Michael Hirst által alkotott, nem mellesleg igazán jól megírt és összerakott sorozat, a Vikings következő, ötödik évada is csak 2017- ben jelenik meg, szintén 20 résszel, tehát elég sokat kell várni, hogy megtudjuk, hogyan is alakul Ragnar Lothbrok további élete. Ezen kívül még egy sorozat van, amit figyelemmel követek, az pedig nem más, mint a Game of Thrones. A Trónok Harca is csak nyáron debütál a hetedik évadával, ami mindössze 7 epizód hosszú lesz. Ezeket figyelembe véve rájöttem, igen kevés számomra a heti egy sorozat rész, és így nagy hezitálások után nekikezdtem a Lost- nak. Gondolkodtam a Fear the Walking Dead- en, a Sons of Anarchy sorozaton, na meg a Friday Night Lights folytatásán, amit bevallok, szégyenszemre egyszer abbahagytam, és azóta se folytattam.
Így hát maradtam a Lost című kaland, dráma, egyben mystery műfajú sorozat elkezdésénél. És hát be kell vallanom, nem csalódtam. Napokkal előtte kigugliztam mindent, amit lehet spoileres tartalmak nélkül tudni az Eltűntekről, és el kell ismernem, így egyetlen egy rész után is, hogy valószínűleg nem hiába kapta meg 2006 januárjában a Legjobb dráma kitüntetést, na meg az Emmy díjat az első évada után.
És nem csalódtam. Talán kissé féltem, hogy kapunk egy tipikus katasztrófafilmes kezdést, hogy negyven perc nem fog másról szólni, csak sikolyokról és halálhörgésről, na meg arról, hogy hogyan is zuhant le az a bizonyos repülőgép. De nem ezt kaptuk, vagy legalábbis nem ennyire töményen. Ahogy az epizód előrehaladtával lassan, apránként, nem megismerhettük még egyelőre a szereplőket, de egy körülvonalazódott sejtést kaphattunk róluk, életükről, és a valószínűsíthető eljövendő feladataikról a sorozatban, úgy ugrottak be az emlékek szépen sorban az évekkel ezelőtti, tévés kapcsolgatásaim során szerzett képek a szereplőkről. Hisz, még ha nem is látta a sorozatot soha, kinek ne sejlene fel Hugo tipikus karaktere, a kövér kis aranyos szereplő, vagy a gyönyörű Kate arca, esetleg Jack sármos vonásai. Én is így voltam ezzel a dologgal, és ahogy ültem a sorozat előtt, volt egy olyan halvány érzésem, sejtésem, mintha láttam már volna ezt a sorozatot. Ez tükrözi, valójában milyen népszerű a Lost, mind Magyarországon, mind, azt hiszem kijelenthetem, az egész világon.
A sorozat minden perce lekötötte a figyelmemet, nem hagyott egy másodpercig sem unatkozni, figyelmem nem lohadt egy pillanatra se, és ez nagy szó, hiszen nem egy pár perces összefoglaló videóról, vagy egy trailer-ről van szó, hanem egy negyven perces epizódról, és mégis sikerült úgy összerakni, hogy nem lett unalmas egyetlen momentuma sem számomra.
A sorozat legelején Jack szakadt ruhában, véresen, sebesülten egy számára idegen helyen ébred fel, persze egy lakatlan szigeten. A későbbiekből tudhattuk meg, a találó módon visszaemlékezésekből összeállított jelenetekből, 
(amik szerencsére nem akaratlagosan, több perces, amolyan "kötelező végignéznie mindenkinek, hogyan zuhant le a repülőgép" orrunk alá dörgölt jelenetek voltak) hogy Jack majd' egy tucat társával lezuhant a repülőgéppel. Miután sikeresen kivonszolta magát a partra, a szeme elé tárult a könyörtelen valóság: a repülőgép roncsa és darabjai a part mentén a homokban össze- vissza voltak megtalálhatóak, egyik- másik része égett, és mindenhol síró, keservesen hörgő embereket lehetett látni. Jack helyében valószínűleg fejjel rohantam volna a falnak, ahogy ez a sorozatban is elhangzik, de főszereplőnket kemény fából faragták, így elindult segíteni társainak. Találkozott is a számomra igen szimpatikus Hugo-val, na meg Claire- el, aki hogy s hogy nem, éppen áldott állapotban volt. Kissé elgondolkoztam, hogy miért kell minden sorozatba beleírni egy terhes nőt, kissé irritál(t) is a dolog, hogy már megint egy hatásvadász szereplő, és nem mellesleg emellett azon is megütköztem, hogyan lehet az, hogy a gép törzsében, na meg a homokban szétszórva mindenhol hullák voltak láthatóak, erre itt van Claire, meg a hasában fejlődő babája, akiknek semmi, de az égvilágon semmi bajuk, még csak el sem vetélt. Mindegy, hamar túltettem magam a dolgon, ugyanis a következő dolog elvette az élettől is a kedvemet. Ugye mindenki látott már életében olyan filmjelenetet, ahol tipikusan elvetődik a férfi, magával rántva a nőt, hogy testével védje a robbanástól? Igen, ez történt itt is. Valami rossz romantikus Máricsuj- féle sorozatban éreztem magamat, de szerencsére hamar elmúltak a rémképek a fejemben és a korai fenntartásaim a Lost- al kapcsolatban, hiszen igen hamar tanúi
lehettünk a pilóta halálának, ami valljuk be, nem egészen szokványosan történt: egy irtózatosan nagy "valami", ami még nem derült ki a sorozatban, hogy dinoszaurusz, valamilyen rég kihalt ősi lény, vagy mondjuk ember által épített "dolog", csak úgy felkapta, majd
miután megölte, egy fa tetején hagyta. Mindennek Jack egy "rádiót kereső" túráján keresztül lehetett tanúja. Mit ne mondjak, jól áll neki a megszeppent férfi stílus.
De mi lehet ez a monumentális, ember feletti erővel és hanggal rendelkező "valami"? Szerencsére nem derült ki az évad első részében, sok megválaszolatlan kérdés és persze ki nem dolgozott szál lóg még a levegőben, megválaszolatlanul, arra várván, hogy a sorozat előrehaladtával lassan megérthessük a sorozat kérdéseit, választ kaphassunk rájuk. És épp ez a jó a Lost- ban, ez az ami megfogott: nem törekedett túlságosan sok rejtélyt felhalmozni, de mégis elhintett egy- egy, a fejünkbe motoszkáló kérdést, ám emellett nem éreztük azt, hogy minden gubancos és csak megoldatlan rejtélyek vesznek minket körül. Minden a helyén volt, a színészi teljesítmény jónak mondható volt az első részben, érdekfeszítővé tette a sorozatot az a kis (kis?) sci-fi beütéses rész, na meg persze nem utolsó sorban gyönyörű tájon játszódik az Eltűntek.
Minden adva van egy jó, még jobb folytatáshoz. Kíváncsian várom, vajon mikor kapunk választ, válaszokat a kérdésekre, vagy meddig hagyják nyitva a dolgot, meddig bírják húzni- vonni a "lény" kérdését, és hogy ez a "valami" milyen hatással lesz a sziget lakóira. Egy biztos, az elkövetkezendő napjaik nem fognak egy nyaralásra hasonlítani.
Reménykedve várom a napot, mikor lesz egy szabad órám és le tudok ülni a laptopom elé, le tudom kapcsolni a villanyt és a sötétben megnézhetem a Lost következő részét.
